Másnap munka után felkerestem. Nem lett volna szabad, de nem tudtam megállni. Egyrészről, mert nem tudhattam, hogy Kobold lebukott-e. Vele együtt pedig akkor én is. Ha megtörtént a dolog, akkor jobb minél előbb tudomást szereznem róla. Mindig vállaltam a tetteimet. Most sem volt ez másképp. Másrészről, az érdekelt nagyon, hogy megijedt-e, és hogy mára hogyan fog minderre reagálni. Az előzőhöz csak annyit, hogy én sokkal profibban készítettem az ütésnyomokat, mint az igazgató. Az én munkám valódi balesetre emlékeztetett. Már olyan kedvező volt a helyzetem az intézményben, hogy kíséret nélkül mehettem egyenesen a szobájáig. A portán széles mosollyal üdvözölt a kolléga. Tudtam, hogy ilyenkor tanulási idő van, így bent fogom találni. Így is volt, az ágyon kuporogva firkálgatott, amikor benyitottam. Rám nézett nagy szemeivel, ugyanúgy mint eddig.
-Szia. Csak beugrottam. Hoztam neked valamit.
Odamászott, hogy megnézze, mit veszek elő a hátizsákomból. Egy csomag volt az, tele csokival, gumicukorral, édességgel. Megörült neki.
-Köszi...
-Csak mert ügyesen viselkedtél. De ne ess még neki. Állj fel.
Feltápászkodott. Lehúzattam vele a nadrágját. Látni akartam megint a gyönyörű combját. Mivel most sem volt rajta alsó, kicsi pénisze ott himbálózott előttem. Nem sűrűn láttam más fiúét, érthető módon, hidegen hagyott a látványa. Megragadtam a karját, hátraszorítottam a kezét. Egy mozdulattal megfordítottam, a lábát kigáncsoltam, és lenyomtam az ágyra. Imádtam kihasználni valakin a testi erőfölényemet, erre is jó volt a harcművészet. Nagyon bejött neki ez is. Sejtettem, hogy így lesz.
Ott térdelt háttal nekem, miköben továbbra is nyomtam az ágyra lefelé. Rettentő gyenge volt, ellenállást nem tanúsított.
-Ezentúl rajtad fogok gyakorolni. Mit szólsz?
-Jóh...
-De nemcsak a harcot. Hanem a kínzást is.
Közben figyelni kezdtem a csupasz fenekét. Kicsi volt, de formás, nem is biztos, hogy látatlanból megmondtam volna, hogy ez egy fiú hátsója. Nem értem hozzá.
-Hány fasz járt már benned?
-Ugh...
-Válaszolj!
-Nem tu-dom...
-Nem gondolod, hogy elég nagy kurva vagy a korodhoz képest?
-Egyh... kettő... ki-lenc...
-Nem kell számolnod. Annyira nem érdekel a dolog.
Elengedtem. Amíg felhúzta a nadrágját, belenéztem a leckéibe. Írásban továbbra is összefüggően fejezte ki magát. Persze nem annyira, mint egy normális gyerek. Már a csomagot szedte szét a következő percben. Indulnom kellett, de örömmel vittem volna haza magammal.
Ez a gondolat járt a fejemben végig az úton. Hazahozni. Milyen jó is volna. A következő találkára két hét múlva került sor. Ugyanúgy kivittem őt a büfébe. Leraktam egy matracot a vendégtér közepére. Ma azon volt a sor, hogy verekedjek vele. Ezt nem szó szerint kell érteni. Csak átdobások, gáncsolások, ilyesmik. Élveztem, hogy semmi erő nincs benne. Megint sikerült szinte azonnal felizgatnia, mivel nem pánikolt, hanem csak tűrt mindent. Kicsit menekült volna, az is tetszett. Persze esélye sem volt. Parancsoltam, hogy vetkőzzön le, közben kötélért mentem. Meztelenül kötöztem össze hátul a kezeit, majd a lábait két helyen: a combján és a bokája körül. Ott feküdt előttem a matracon, mint egy partra vetett hal. Elővettem a korbácsot. Nem akartam ilyen hamar, mert ez mélyebb sebeket hagy a testen, de elvesztettem az eszem, azt hiszem így mondják. Oda csaptam vele, ahol értem, miközben ő vergődött és forgolódott. Most nem kértem tőle számolást. Egy idő után hasra fordította magát és kitolta kicsit a fenekét, mintha azt követelné, hogy tegyem be.
-Te nem követelhetsz tőlem semmit - szóltam rá és egy nagyot ütöttem a korbáccsal a hátsófelére.
Azt hittem, hogy megfordul, de nem tette. Még kétszer lesújtottam, de egyáltalán nem mozdult. Ez felhúzott kissé.
-Milyen jól bírod, ha a seggedet ütik - mondtam, de közben már még egyet ráhúztam. Ekkor felnyögött, amiből azt hittem, hogy sikerült megtörnöm. Tévedtem. Ugyanúgy hasalt, csak halkan nyögdécselt mellé. Ez próbára akar tenni engem? Hát majd meglátjuk. Elindultam a szekrény felé. Ide már bespájzoltam többféle eszközt, fel voltam készülve rendesen. Elővettem egy kifejezetten fenekelésre szánt favesszőt. Ezt szintén később akartam forgalomba hozni, de Kobold kiprovokálta belőlem. A korbács máshol is érte a bőrét, ezzel viszont kifejezetten egy helyre lehetett az ütést vinni. És nagyon csípett, ha meglendítettem a karomat. Ettől egyszer el is sírta magát egy lány. A lényeg, hogy megálltam felette, kezemben az új eszközzel.
-Mi az...
-Majd megtudod. Hamarosan. Ha azt hitted, én romantikusan foglak elfenekelni, akkor nagyon tévedsz. Tartsd csak így a segged, amíg tudod.
Először gyengédebben suhintottam oda, de már arra is összerezzent. A másodiknál felüvöltött. A harmadiknál is. A negyediknél is. Ekkor már nem is akartam, hogy feladja. Letérdeltem mellé, és erősen lenyomtam a derekát, hogy ne tudjon mocorogni annyira. Vagy megfordulni. Folytattam a vesszőzést, miközben próbált szabadulni. Tíznél járhattam, ekkor elengedtem.
-Még mindig bírod?
Ekkor kuncogni kezdett, miközben a fejét a matracba fúrta. Felálltam. Kicsit kifújtam magamat. Egy olyan ellenfélre bukkantam, aki végre méltó volt hozzám.
-Hát jó... Gondolom nem bánod, ha kicsit felfrissítelek.
Rázúdítottam egy vödör hideg vizet.
-Uhhuhú hi-deg...
Sok időt nem hagytam, újból nekiálltam, hogy megtörjem. Minden suhintásnál fröcsögtek a vízcseppek, Kobold pedig folyamatosan ordított. Azonban több volt a hangjában a kéj, mint a kín. Ez megint felbőszített. Már nem tudom hánynál jártam, amikor megálltam kicsit. Attól féltem, hogy ennyitől lassan vérezni kezd. Lihegett.
Gondolkoztam, hogy mit tegyek. Ha abbahagyom, akkor egyértelműen ő nyert. Ilyen pedig eddig még nem fordult elő velem.
-Könyörögj nekem.
-Könyi...
-Ne így. Azért könyörögj, hogy engedjelek el. Máskülönben nem foglak.
-Uhh...
-Rendben van. Mindent magadnak köszönhetsz. Makacs kurva.
Azonban hiába folytattam, csak nem adta fel. Már a könnye is kicsordult. Pihentettem újból.
-Felőlem akár ezerszer is rád csaphatok még.
Elmentem a mosdóhoz, mert rendesen szomjas lettem. Egy rongyot magammal vittem és letöröltem a fenekét. Látnom kellett, hogy hol van még szabad hely rajta. Amikor törölgettem, kihívóan hátrapillantott.
-Fuhh... a fenekem...
-Akkor folytassuk. Ezentúl viszont bevezetek egy szabályt. Ötösével fogok csapni. Ha könyörögsz, azt nem teheted meg, csak ha letelt az aktuális öt csapás. Érted?
-I-gen...
-Ha most elkezdem, akkor legközelebb az ötödik után engedlek el. Vagy a tizedik után. Vagy a tizenötödik után.
Nekifogtam. Mire elértünk az ötödikhez, már hüppögött. A tizedik után nyüszíteni kezdett. A tizenötödik után sírt. És még mindig nem akart megfordulni vagy könyörögni. A fejéhez guggoltam.
-Fúj, ne taknyozzál ide.
-Uhhuuhu.... Ahh.... Uhhh...
-Nem akarsz mondani nekem valamit?
Bólogatott. Na végre.
-Hallgatlak.
Elfordította a fejét. Arca csupa könny volt. Szemeit nem nyitotta ki, úgy válaszolt:
-A kezeddel... azzal is...
-Mi van vele? - nem jól értettem amit mond, ezért közelebb hajoltam.
-Most a kezed-del...
-Azzal is fenekeljelek el?!
-Uhumm...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT