A fájdalom tűrése megfelelőnek tűnt leírás alapján, persze ez akkor állta volna meg a helyét, ha igaz lett volna, amiket a napló tartalmaz. Kobold egyre jobban felkeltette a kíváncsiságomat. Anyám mesélt róla pár dolgot, de sok újat nem tudtam meg. Zárkózott, kissé lökött gyerek, csak ezt hajtogatta. A tavalyi tél után már odáig jutottam, hogy talán fel kellene keresnem. Visszatartott a gondolat, hogy egy gyerekről van szó, akinek cselekvőképessége részlegesen korlátozott. Még ha meg is találnám, akkor sem élhetem ki magamat rajta. Hogy levezessem az energiáimat, elkezdtem újból edzésre járni. Egyik kedvenc időtöltésem volt mindig is, hogy harcművészetet gyakorlok. Persze senki nem tudta, hogy ebben a vágyaim is szerepet játszottak. Imádtam megalázva látni a másikat, amikor könyörög nekem azért, hogy ne bántsam.
Még fiatalabb koromban volt egy hozzám illő edzőtársam. Jóval gyengébb volt nálam, szóval nem ezért passzoltunk. Nagyon tisztelt engem. Vele mindig kiélezett küzdelmet vívtam. Valójában megjátszottam, hogy nagyjából a szintjén vagyok, de igazából nem voltunk egy kategória. Mégis szükségem volt rá, mert élveztem, ahogy pánikba esik. Minden meccsünknek ez lett a vége. Látványosan tudott szenvedni, szinte aranyosnak találtam, ahogy egy ütés után felszisszent. Egyszer nagyon megvertem, persze szabályos keretek között. Csak mi ketten voltunk az edzőteremben. Vért köpött és elkezdett kérlelni, hogy hagyjam abba. Erre mondtam neki, hogy ha könyörög nekem térden állva, akkor esetleg. Nem is tudom, hogy bukott ez ki belőlem, mert idáig sosem merészkedtem. Ő felnézett rám, miközben össze volt kuporodva előttem a földön. Döbbenet volt az arcán, azt hiszem akkor esett le neki, hogy egy szadistával van dolga. Tiltakozott, hogy ő ezt nem, mert ez komolyan megalázó. Akkor folytassuk a harcot, mondtam én. Hamar a földre került megint, majd felrakta a kezét, hogy megadja magát.
Ott térdelt előttem, lehajtott fejjel, amire én teljesen felizgultam. Élveztem, hogy hatalmam van felette. Láttam, hogy fél tőlem, ami még inkább felajzottá tett. Erre az esetre többször is gondoltam azóta maszturbálás közben. Azonban sohasem fordult meg a fejemben, hogy biszexuális volnék. Koboldot is mindig nőnek képzeltem el. Amennyire vissza tudtam emlékezni, nem volt túl sok fiús vonás benne, úgyhogy ez segített a dologban. Sohasem figyeltem meg őt igazán, amit azóta már százszor is megbántam. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kincs lakik anyámék mellett.
Szóval újból elkezdtem edzésre járni, kifigyelni azt, ki az alázható alkat. Ez sohasem azt jelentette, hogy legyőzhető típus. Attól, hogy valakit legyőzök, még nem biztos, hogy elveszti a méltóságát. Nekem olyanra volt szükségem, aki felnéz rám, és a vereségtől feladja, majd alázatos lesz. Kinéztem magamnak egy-két srácot. Érdekes volt, hogy nők is jártak a csoportba, de velük sosem tudtam a perverz harcomat elképzelni. Az csak másik fiúval ment, aki fiatalabb tőlem, lányos, vékony alkat. A kigyúrtak zavartak. A csoportban egyébként szereztem pár havert, az egyik elmondta, hogy a volt edzője üzletkötőt keres. Kaptam az alkalmon, mert éppen munkahelyet akartam váltani. Ez egy gabonaüzem volt, de nem messze, a város mellett. Ideálisnak látszott.
A hely kívülről zordnak tűnt, nagyon régen épült az üzem. Az igazgató az irodájában várt rám. Vállas, szigorú tekintetű férfi volt, tőlem tizenöt évvel idősebb. Letegeződtünk. Elmondta az elveit, hogy nála a pontosság és precizitás az első. Biztosítottam róla, hogy soha sehonnan nem késtem. Körbenéztem az irodában. Szépen, egy sorban voltak a faliújságra helyezve a papírfecnik, a tollak az asztalán szín szerint külön rakva. Sehol por vagy rendetlenség. Mindig sokat adtam az ilyesmire, így számomra máris szimpatikus volt a munkahely, főleg a főnököm. Ez kölcsönösnek bizonyult, mivel őt meg az fogta meg, hogy edzésre járok. Neki már nincs ideje, mondta, mert megnősült, és mert ott a ház. A feladatom egyszerű volt, az üzem termékeit menedzselni, fölvenni a kapcsolatot a többi céggel, ilyesmik.
Teltek a hetek és hónapok, egész jól beilleszkedtem, ami nálam azért fura, mert ez nehezen szokott menni, mivel nem vagyok társasági ember. Most viszont hasonszőrű volt a felettesem, így azt hiszem ezért találtam meg jobban a helyemet. Tetszett, hogy határozott, akárcsak én, a hangját akkor sem emelte fel, ha valami gubanc volt, viszont mindenki tisztelte. Nehezemre esett, de végül megállapítottam, hogy rokonszenves ember. Megtudtam, hogy józan életű, ez is imponált, mivel jómagam sem voltam sohasem kocsmázós, italozós típus. Még odáig is eljutottunk, hogy behívott magukhoz egy kávéra, hozzátéve, hogy én vagyok az első a munkatársak közül. Jól esett, úgy éreztem a bizalmába fogad. Még az is átsuhant az agyamon, hogy esetleg neki beszélhetnék arról, miért nem találom a párom, és hogy miféle vágyaim is vannak. Ő vadászni járt, ez volt a hobbija. Egyszer elmentem vele, és láttam, ahogy örömét leli benne, hogy ki vannak az állatok szolgáltatva neki. Felcsillant a szemem, hogy talán valóban barátok lehetünk.
Innen kezdve még jobban figyeltem őt. Egyértelműen domináns alkat volt, mint én, csak túl óvatosnak láttam. Azt is megtudtam, hogy börtönőr volt. Mosolyogtam, mikor az élményeiről beszélt. Közben persze ő is rájöhetett velem kapcsolatban pár dologra. Ennek volt köszönhető a barátkozásunk. Megkérdezte, hogy van-e családom, barátnőm. Mondtam, hogy nincs. És most először mondta azt nekem erre valaki, hogy megérti. Azt mondta, hogy nehéz a megfelelő embert megtalálni. Ekkor már úgy éreztem egyenesben vagyok. Ő a lelkitársam, állapítottam meg. Persze nyilván a szexuális élete nem olyan, mint az enyém, gondoltam. És itt tévedtem a legnagyobbat.
Egyik nap az igazgató az irodájába küldött. Én voltam az egyetlen, akinek ideadta a kulcsát. Ő a földszinten beszélt a munkásokkal, le kellett vinnem egy papírt. Egymás után húztam ki a fiókokat, alig találtam meg, amit kért. Amikor végre a kezembe került a megfelelő mappa, keresni kezdtem benne a szerződést. Ekkor kicsúszott a papírok közül egy kép, az asztalon landolt. Mivel siettem, először oda sem pillantottam, csak mikor vissza akartam tenni a helyére a mappát. Fölvettem a fotót. Egy megkötözött fiú volt rajta. Annyira meglepődtem, hogy megfeledkeztem az iratokról, mindenről. Normál esetben nem ismertem volna fel, viszont a póz miatt azonnal beazonosítottam. Az egyik kedvenc pózom volt, amit annyiszor nézegettem a naplóban lerajzolva. Mivel gyakori vendég volt a fantáziámban, ezért nem volt nehéz felismernem. Kobold volt a képen. Az én megkötözött szolgám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT