Ez a tél hosszú volt és hideg. Anyám nem akarta, hogy azonnal munkát keressek, azt mondta várjuk meg január végét, ha már nem lesznek ilyen fagyok, akkor menjek csak dolgozni. Félretett pénzem volt, máskülönben nem egyeztem volna bele. Sosem élősködtem a szüleimen, 18 éves korom óta teljesen önálló voltam anyagilag. Jöttek az ünnepek, akkor még valamennyire lefoglaltam magam. Utána viszont csendes időszak következett. Be voltunk húzódva a kemény tél elől. Elolvastam azokat a regényeket, amikhez még nem volt szerencsém apám könyvespolcáról, megjavítottam amit meg kellett, de még mindig csak december végén voltunk. Én magam sem tudom miért, de egyik nap kimentem a dobozhoz. Még megvolt, nem jött érte a régi szomszédasszony. Nem ment ki a fejemből a rajzon szereplő fiú arca, volt benne valami, amitől állandóan beugrott. Valahogy ekkor kezdtem el agyalni azon is, hogy miért pont két férfit rajzolt meg a sokgyerekes anyuka.
Kinyitottam a dobozt, amit én magam zártam le nemrég. Eszemben sem volt elolvasni a naplót, inkább az érdekelt, hogy vannak-e még benne rajzok. Belelapoztam. Ekkor meglepve tapasztaltam, hogy össze van firkálva az egész könyvecske, sőt, külön papírlapok is bele voltak helyezve, azokon is ugyanolyan szépen ábrázolt szexjelenetek voltak. Női szereplők nélkül. A hónom alá csaptam és bementem a szobámba. Amikor részletesebben meg tudtam nézni, akkor jöttem rá, hogy minden jelenet főszereplője ugyanaz a szub fiú. Arca vagy szenvedő volt, vagy pedig kéjjel teli és kurvás. Mindkettő bejött. Partnerei nem egyeztek, váltogatták egymást. A szex pozitúrák kreatívak voltak, a beállítások mindegyike izgalmas, pont az én stílusomnak megfelelő. Rájöttem, hogy a teniszütő csak a kezdet volt.
Öt kedvencet állítottam fel. Az elsőn a földön feküdt a fiú, a partnere lábujját szopkodva, miközben amaz felé hajolt és a fenekébe próbált minél jobban beleerőszakolni egy másfél méteres gumibotot. A másodikon egy boxzsákról csüngött, fejjel lefelé, megkötözött kezeit és lábait átkulcsolva a zsákon. Ez azért tetszett nagyon, mert hobbim, hogy edzőterembe járok. Otthon éreztem magamat, miközben néztem a rajzot. A következőn a száját erőszakolta meg egy férfi, mialatt a fiú előtte térdelt, és ki volt kötve mindkét karja. A negyediken egy műpéniszen vonaglott, miközben a felette álló férfi farkát szopta. Ez nem a pozíció miatt jött be elsősorban, hanem mert a "kamerába" nézett fájdalmas arccal, miközben tette a dolgát. Ügyesen volt lerajzolva, mintha csak egy filmfelvétel lett volna. Az ötödiken több szereplő volt. A térdelő fiú szemét az egyik hátulról eltakarta, míg másik kettő széthúzta a karjait és lefogta. Még egy férfi állt a fiú előtt, aki durván a szájába tolta a farkát. A több szereplőseket annyira sosem szerettem, ezért lett ez az utolsó a sorban.
Ezenkívül még jópár jelenetet találtam, mindben volt valami izgalmas. Annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem, hogy nem női szereplőt bámulok. Nyilván a stílus miatt jön be a dolog, hiszen sosem vonzódtam a saját nememhez. Ezzel le is zártam magamban az ügyet, eszembe se jutott, hogy problémázzak ilyesmin. Visszavittem a naplót a helyére, azonban úgy éreztem, hogy le kell fénymásolnom a rajzokat. A dobozért bármelyik percben jöhetett a gazdája, és akkor többé nem látom őket. A fénymásolás nem volt egyszerű. Nem csak azért, mert pornográf tartalmat akartam sokszorosítani, hanem mert homoerotikus is volt, és ráadásul, egy másik ember naplójából. Ez utóbbi volt ami igazán zavart. Szégyenlős sohasem voltam, gond nélkül mentem be szexshopba, viszont itt a városban vigyáznom kellett. A szüleim régimódiak voltak, sosem beszéltem nekik arról, hogy miféle szokásaim vannak, és hogy nem vagyok kifejezetten egy nő- vagy szerelempárti ember. Ők ezt nem értették volna.
Egyelőre letettem a dologról, elraktároztam a fantáziámban a látottakat. Teltek a napok, de csak nem tudtam szabadulni attól a naplótól. Ki gondolta volna arról a sokgyerekes, trampli nőről, hogy ilyen fantáziája van. Merthogy ő rajzolta, ebben biztos voltam. A részeges élettársából semmiképp nem néztem ki, hogy képes lenne egy egyenes vonalat húzni. A könyvbe még ekkor sem olvastam bele, nagyon vigyáztam, hogy a betűk ne jussanak el hozzám. Ami persze képmutatásnak hathat, elismerem, hisz már ott megszegtem a diszkréciót, hogy belenéztem más titkaiba. Pont ezzel győztem meg magamat egyébként, hogy már úgyis mindegy, és akár bele is olvashatnék. Így visszatértem a műhelybe, kivettem a naplót, és újból elvonultam vele. Ezúttal azonban már nem tudtam könnyen lemondani róla.
A naplóban részletes leírása volt azoknak a kalandoknak, amiket eddig csak rajzon láttam. Tele volt meglepetéssel. A legnagyobb az volt, hogy nem az anyáé volt a titkok könyve. Hanem a fiáé, méghozzá Koboldé, aki ott játszott előttem a hóban. Akire én sohasem figyeltem. Annyit tudtam róla, hogy orvos foglalkozik vele, meg hogy introvertált személyiség. Barátai nem voltak, furcsán viselkedett, sohasem nézett az emberekre, ennyi rémlett róla. 14 éves volt, mint kiderült, én 12-nek saccoltam volna. Így történt meg, hogy egy gyerek rabjává váltam, akit igazán sohasem ismertem, sohasem beszélgettünk, nem volt köztünk sem szomszédi, sem haveri kapcsolat. Aki számomra levegő volt évekig, és ami onnan kezdve változott meg, hogy bepofátlankodtam az életébe, hívatlanul.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT